Könyv borítók #Sherry Gammon

Miután megírtam Sherry Gammon Hihetetlen című könyvéről a véleményemet kíváncsi voltam és megnéztem, hogy a magyarok mennyit változtattak a borítón. Szerencsére hatalmas a különbség. Mivel már sokszor fordult elő, hogy a magyar borítók nem tetszettek, ezért most szeretném megmutatni, hogy szebbé is tudjuk "varázsolni" egy könyv megjelenését.

Először szeretném elmondani, hogy szerintem milyen egy jó könyv borítója, illetve, hogy mi mellett nem tudnék elmenni. Nyilván ezek függnek attól, hogy mi a könyv témája, például egy habos-babos kis történet egy nyári délutánra, vagy egy kicsit sötétebb történet egy esős éjszakán. Mivel most Sherry könyveiről van szó, ezért az utóbbiról fogok írni. 

Szeretném tisztázni, hogy azért tituláltam Sherry könyveit sötétebbnek, mert a szereplők múltja és jelenje számomra olyan körülmények, melyek nem hétköznapiak. Hisz gyerekek hány százalékának az apja drogbáró? Nem tudom, de szerintem (vagy legalábbis remélem) nem soknak. Tehát egy ilyen borítónak elsősorban figyelemfelkeltőnek (micsoda logika?) kell lennie. De mi teszi azzá? Talán a színek. Sherry esetében például a szürke és annak árnyalatai, valamint a vörös nagyon fel keltette az érdeklődésemet. Nagyon sokszor láttam a borítót és mindannyiszor kattintottam rá, hogy elolvassam a fülszöveget, de amiatt nem kezdtem neki.

Nem hátrány, ha tükrözi a regény érzésvilágát, így nem fog minket félrevezetni a borító. Még jobb, ha egy személy is van rajta, hisz mi érdekli legjobban az embert? Hát, saját maga! (Ezt marketingen tanultam, ha érdekel titeket, akkor olvassátok el Papp-Váry Árpád JPÉ Marketing című könyvét, megéri!) Én hamarabb megállok egy olyan borító előtt, ahol egy személy, vagy testrész van kiemelve, mint amin egy állat vagy egy tárgy. Bár azt hozzá kell tenni, hogy sokszor elég, ha cím fel kelti az érdeklődésemet.

Ha már megemlítettem a címet, akkor az sem mindegy, hogy milyen a betűtípus. Legyen könnyen elolvasható és jól látható, valamint az író neve legyen jól látható, kiérdemelt helyen (nem úgy, mint a LOL-os könyveknél).

Most pedig rátérnék Sherry Port fare borítóira.

Ez lenne a Szerethetetlen magyar borítója, ami talán egy kicsit félrevezető volt számomra, de mégis ez a legjobb azok közül, amiket mutatni fogok nektek. Ezért el sem sorolom, hogy mik tetszettek, mert a későbbiekben érezni fogjátok, hogy mennyire borzongatóan jó.

Szerintem már egyből látható, hogy miért is mondtam azt, hogy tudunk szebbet alkotni mi magyarok is, ha akarunk.

A bal oldali képre ha ránézek egy szappanopera jut eszembe, és ez a szürkeség, egyáltalán nem tetszik, mintha valami beposhadt volna. Értem én, hogy ki kell valahogy fejezni a főszereplők sötét múltját, de ez szerintem nem a jó megoldás. Nincs benne semmi figyelemfelkeltő csak a cím, de attól meg a hányinger kap el, mármint a betűtípus formázásától. Annyi az előnye, hogy az írónő neve jól ki van emelve, viszont az a betűtípus formázás még mindig nem szimpi. De a jobb oldali borítón már tetszik a betűtípus, viszont a hinta túl lett kombinálva, nekem jobban tetszik egyszerűen és nem indával felfuttatva. Itt a színek már élénkebbek, de ez sem tetszik, túl erőltetettnek hat. Míg a magyar borítón a vörös ruha olyan, mintha ki tudna törni a szürkeségből, addig a másik kettőn a halvány rózsaszín, mintha bele szeretne olvadni.

A jobboldalin túl sokat változtatják a betűk típusait, ez már zavaró, hisz alig van rajta írás, de szinte mindegyik más. Az élénk színek miatt nem tűnik túl komolynak és a magyar után inkább egy "paródiának" érzem.

 Ez lenne a Hihetetlen magyar borítója, de szerintem egyből lehet tudni, hisz a trilógia borítói nagyon harmonizálnak, ami nem mondható el az eredetiről.

Ez a kettő össze sem hasonlítható a magyarral és nincs összhangban a trilógia előző borítójával, olyan mintha különálló regény lenne.

A bal oldali borító még jelképezi is azt, hogy Lilah keze meg van kötve, mintha egy kalitkába lenne zárva az apja miatt, hogy nem tud elmenekülni előle, mert mindig rátalál, de nekem akkor sem tetszik. Olyan, mintha a 20. században játszódna és egy templomban, vagy valami várszerű építményben. A cím betűtípusa tetszik és ez meg is egyezik az előző borítóval, viszont túl barna ez a borító. Olyan egyszerű (és itt most rossz értelemben), és bár egy nő van rajta, meg is állnék mellette, de a színkombináció miatt annyira réginek hat, hogy fel már nem venném.

Míg a bal oldali borító sugall valamit a regényből, és végre elhagyta a szappanopera jelleget, addig a jobb oldaliról már ez nem mondható el, vagy csak én nem veszem észre. Egy nő áll a bozótban és nézi, ahogy elég a hold? Most eszembe jutott, hogy régebben miért nem szerettem Júlia füzeteket olvasni. Mert nagyon nem szerettem a borítóit és ez most ehhez hasonlít. Az író neve annyira cikornyás és effektes, hogy nem tudom elolvasni, a cím túl lett bonyolítva (miért kellett bele két szín?), egyáltalán nem tetszik. Olyan régi hatása van, pedig ez egy modern regény.

 A trilógia borítói közül az Elviselhetetlen a kedvencem, mert nagyon szépen fejezi ki azt, hogy a főszereplő családi erőszak áldozata lett. Itt sem szakad meg a szürkeség és a vörös közötti harmónia, és bár itt is szürke van, mint egy korábbi angol borítón, de itt még benne van az elegancia, letisztultság, szépség és kecsesség.

Csak annyival, hogy háttal áll nekünk, meg van kötözve a keze, és egy épület tetején áll, annyi mindent kifejez, hogy az angol trilógia borítói összesen nem adnak át annyit. Semmit nem csinál a nő csak áll és néz le fele, és már ennyiből le lehet venni, hogy mire gondolhat.

A cím bár cikornyás, de olvasható, és ennyi még pont belefér, mert nincs rajta felesleges írás, csak annyi, amennyi kell.

Az angol borító nekem már megint a szappanoperát idézi és bár itt a nő arcán lévő feketeség, ami kosz is lehetne a helyből fakadóan, utal az erőszakra, de nekem nem ad át többet. A lila szín nem tudom, hogy jött ide, viszont a cím és az író nevének betűtípusa tetszik.

Viszont túl sok a borítón az írás, bal oldalt az a három sor már nem kellett volna, sőt az a "Best Selling Author" sem szerintem, és ezek nélkül egységesebb lett volna. A nő ahogy ott ül, olyan mint egy próbababa kicsavarodva.

Az angol borítók között nincs olyan nagy összhang, és ha nem néztem volna utána azt hittem volna, hogy ezek különálló regények. Max a cím betűtípusok, amik ugyanazok, csak némelyiken effektekkel van megfűszerezve, ami miatt olvashatatlan.

Remélem, sikerült megmutatnom, hogy mennyire jó borítókat tudunk készíteni, és hogy van, amikor túlszárnyaljuk az eredetit.