Faith Duffy egy gazdag öregember felesége, aki a történet kezdetén özvegy lett és a nyakába szakadt egy focicsapat irányítása. Ty Savage pedig ennek a focicsapatnak a kapitánya, akinek egyetlen célja van, hogy megnyerje a Stanley kupát.
Amikor először elkezdtem olvasni, azt hittem, hogy már olvastam, mert annyira ismerős volt ez a történet, de a történések meg újak voltak, aztán rájöttem a végén, hogy Susan Elizabeth Phillips Csak te kellesz című regényének is ez az alapszituációja, hogy a hősnő megörököl egy csapatot és azt irányítja.
Nekem az egy kicsit zavaró volt, hogy Fatih háttértörténetéről nem tudunk meg túl sok mindent, nem kerül közel hozzám. Jó, persze megtudjuk, hogy sztipper volt, meg vannak homályos utalások arról, hogy nehéz sorsa volt, de ennél többet nem tudunk meg és nekem ez hiányzott, azt vártam folyamatosan, hogy mikor fog erről mesélni nekünk.
A többi viszont nagyon tetszett. Faitht először egy gátlásos nőnek ismertem meg, aki a sztripperkedés után inkább csak be akar olvadni a környezetébe. Virgil Duffy, Faith elhunyt férje által egy olyan életet tud élni, amiről korábban csak álmodott. Viszont amikor özegy lesz, akkor a korábbi "barátnői" kirekesztik és egyedül kell megállnia a helyét.
Ty Savage úgy érzi, hogy nem tud addig kilépni apja árnyékából, amíg meg nem kapja a Stanley kupát. Viszont Virgil halálával ez az álom kétségessé válik. Megjelenik az életében Faith, aki csak bonyolultabbá teszi az életét, pedig neki most nincs szüksége semmire, ami elvonja a figyelmét a végső céltól.
A legutálatosabb személy ebben a történetben Logan volt, Virgil fia, aki arra számított, hogy övé lesz a csapat, és mivel nem ez történt, ezért minden követ megmozgat, hogy az övé legyen. Nem sokszor van benne a történetben, de amikor olvastam róla, akkor legszívesebben elbújtam volna egy sötét kis zugba, hogy kitaláljam, hogyan lehetne onnan eltüntetni.
Faithről mindenki azt hiszi, hogy egy hozományvadász csitri, aki csak a pénzre utazik. Ez igaz is, viszont van még egy dolog, ami nagyon fontos a számára, még pedig a biztonság. Virgil megtudta adni neki azt a biztonságérzetet, amire már régóta vágyott. Az anyukája amikor hozzáköltözött, az nagyon zavart, főleg, hogy olyan volt, mintha az anya-lánya szerepek felcserélődtek volna. Az elején mintha csak ki akarta volna használni lányát, viszont a végére ez megváltozott.
A borító tükrözi az előző részek (Jégbe zárt szívek, Jane vékony jégen táncol, Valentin-nap és egyéb őrültségek) koncepcióját, a rajzok, vonalak formáját. Mindegyiknél a rózsaszín és lila színei jelennek meg, ami itt is megtalálható. Az írónő nevének betűtípusa és mérete, nekem tetszik, jól olvasható és mivel erősebb lilával van kiemelve, illik is hozzá. Bár nekem már egy kicsit túl sok ez lila.
A borítón a nő jelképezheti főszereplőnőnket, aki hatalmas bonyodalmakba keveredett Virgil halála után. Nincs rajta túl sok írás, egyszerű, jól illik Rachel eddigi műveihez.
Egy nagyon aranyos, bonyodalmakban és szerelemben gazdag könyv. Aki olvasta Rachel eddigi regényeit, annak biztos hogy tetszeni fog, aki pedig még nem olvasta, ő kezdje el ;)
Jó olvasást!! :)
