Sandra Brown - Engem szeress

Anno, mikor el kezdtem olvasni ezt a regényt, azért tetszett meg annyira, mert egy modell érzésvilágát tükrözi, aki próbál elmenekülni abból a világból. Kíváncsi voltam, hogy mi elől menekül és hol fog békére lelni.

Rana Ramsey ott hagyta a csillogó modell világot és vidékre utazott, hogy végre normális életet tudjon élni. Egy idős asszony, Ruby házában bérel szobát, ahol ruhákat fest és nyugodtan éldegél. Viszont ezt megzavarja Trent Grambling, Ruby unokaöccse, aki egy futballsztár. Trentnek pihennie kell a vállával, ha el akar menni a táborba és továbbra is játszani akar, ezért jött Ruby nénjéhez.

Rana felhagyott azzal, hogy csinos ruhákba járjon, sminkelje magát, szabályosak legyenek a fogai, csak kényelmesen akarja magát érezni anélkül, hogy bárki megszólná, vagy irányítaná az életét. Ranát teljesen meg tudom érteni, nem akarja, hogy a külseje miatt szeressék, hanem a belső szépségét akarja végre megmutatni másoknak.

Trent az elején egyáltalán nem volt szimpatikus, főleg azért, mert azt hitte, hogy majd a kis csúfságnak szerez néhány örömteli pillanatot megugye ő se fog unatkozni. De szerencsére Rana lefegyverezte és megmondta neki a tutit. Ezekután Trent megváltozott és ez Rana figyelmét is felkeltette.

Igazság szerint ez egy nagyon rövid kis könyv, nincs benne túl sok cselekmény, ez tényleg csak egy délutáni kikapcsolódás. A történetnek meg van az az izgalmi szála, hogy Rana másnak mutatja magát, aki, mégis önmaga. Vajon mikor fog kitudódni, hogy ki Rana? Mit fog hozzá szólni Trent? Visszatér a modell életbe? Össze lehet egyeztetni egy exmodell és egy hanyatlóban lévő futballsztár életét? Ilyen és ehhez hasonló kérdések merülhetnek fel bennünk, amikor olvassuk a regényt, mégis ezek a kérdések csak izgalmasabbá teszik.

Nincs nagy története, hisz két emberről szól, akik egymásra találnak, de pont ez benne a jó. Mindig kíváncsiak vagyunk, hogy vajon milyen élete lehet egy sztárnak, hírességnek, és engem pont ez fogott meg benne, hogy milyen érzései lehetnek neki, mire gondol, amikor virágot ültet, amikor főz.

 A borító egy kicsit sötét nekem, lehetett volna valami vidámabb színt is használni, mert így nagyon lehangoló, holott a regény hangulata inkább valami világosabb színt követelne.

Az írónő nevének betűtípusa tetszik, a színe viszont nem, míg a cím betűtípusa jó, és nagyon ötletesnek találom a tükröt és hogy abban van benne a cím.

A tükör a képen nagyon jól szimbolizálja Ranát, és ha ránézünk a borítóra, akkor a képet meg lehet érteni, míg a színvilágot kevésbé.

Maga a történet egyszerű volt, de mégis élvezhető, tökéletes könyv egy délutánra, amit mindenféle cirkusz nélkül szeretnél eltölteni nyugodtan egy bögre tea mellett.


Kellemes olvasást!


(http://bookofoasis.blogspot.com/2016/02/5-konyv-amit-valentin-napra-ajanlok.html)

Susan Elizabeth Phillips - Angyali csók

"A pillanat törtrésze alatt megértette a teremtés misztikumát, hogy minden élőlény része a többi élőlénynek, hogy mindannyian részei Istennek, összefűzi őket a szeretet és az, hogy azért teremtődtek a földre, hogy vigyázzanak egymásra. Daisy tudta, hogy nem létezik sem félelem, sem betegség, sem halál. Semmi más nem fontos, csak a szeretet. "

Susan Elizabeth Phillipstől nem ez a kedvenc regényem, mivel amikor még 2-3 évvel ezelőtt olvastam, akkor nagyon rossz érzések alakultak ki bennem ezzel a könyvvel kapcsolatban. Most viszont teljesen máshogy gondolom már.

Arról van szó, hogy Daisyt mindenki egy elkényeztetett cicababának nézik, mivel az anyjával élt és köztudott volt róla, hogy anyját nem állíthatta meg semmi, ha szórakozni akart. Aztán amikor életét vesztette az apjához került, aki meg hozzá adta egy Alex Markov nevű férfihoz. Nem ismerik egymást, semmit nem tudnak a másikról, Daisynek mégis vele kell tartania, és hat hónapig nem is hagyhatja el a férjét. Később kiderül, hogy Alex egy cirkusz igazgatója és hat hónapon keresztül neki is velük kell tartania, dolgoznia és fellépnie. Csak hogy hősnőnk fél az állatoktól.

Daisy bár mindenkiben azt a benyomást kelti, hogy önző, üresfejű csitri, bebizonyítja, hogy van bátorsága, kitartása és ereje. Amikor most újra el kezdtem olvasni, nem sok mindenre emlékeztem, de jobb is így, mert akkor lehet,hogy nem olvastam volna a régi rossz érzésem miatt, ami most átalakult csodálattá. Egy összeszokott társaságba, mint a cirkusz is, nehéz beilleszkedni, de még ha van az embernek néhány rosszakarója, akkor még nehezebb.

Daisyt mindenki tolvajnak hiszi és anélkül ítélik el, hogy ismernék őt. Egy olyan helyzetbe kerül, amihez nagyon nagy erőnlét és kitartás kell. Mindenki azt hiszi, hogy fel fogja adni, de ő megmutatta, hogy nem olyan gyenge, mint amilyennek tűnik és hiszik. Daisyből egy hatalmas példakép lett számomra, mert küzdött a saját igazáért, és tudott megbocsátó lenni, amikor kiderült, hogy ki húzta csőbe őt. De nem csak ezért. Ő meglátta azt, hogy az állatok szenvednek ott és próbált tenni értük. Leküzdötte a félelmét és a közelükbe ment, beszélt hozzájuk, és úgy bent velük, mint érző lényekkel.

Alexre nem tudtam haragudni azért, mert nem hitt Daisynek, hisz nem ismerte őt, és a cirkusz érdekeit kell nézni és nem egy új emberét, aki ellen bizonyítékok voltak, hogy pénzt lopott. Viszont szépen látszott az, hogy mikor kezdte tisztelni feleségét, és mikor kezdte el szeretni is, bár magának nem vallotta be.

Sheba az a nő, akié a cirkusz és akinek még régebben viszonya volt Alexszel, ezért nagyon utálja Daisyt. Őt valahogy én a végén sem tudtam megszeretni, amikor egy jót cselekedett. Nagyon önző, csak magával törődő nő, aki mindent meg tesz azért, hogy ne alázzák meg, és mindig felül maradjon.

A kedvenc szereplőim egyértelműen Tater a kis elefánt és Sinjun a tigris. Ők ott voltak mindig Daisy mellett, hűségesek és tele voltak szeretettel.

Kedvenc részem, amikor Daisy elkezdte a büntetését ledolgozni és mindenki azt leste, hogy mikor fogja feladni. Alex odament hozzá és látta rajta, hogy fájnak a kezei a trágya lapátolásától, sír az erőlködéstől, ezért mondta neki, hogy adja fel. De Daisy újra felvette a lapátot és dolgozott tovább. Ezzel nekem egy nagyon fontosat üzent. Ha a helyzeted kilátástalan, akkor is mindig ott van a remény, ezért soha ne add fel!

Ez tényleg egy olyan könyv, amit bátran ajánlok mindenkinek, hisz mindenki számára van benne egy tanulság.

Ami legelőször megfogott a borítón az a menyasszonyi ruha, a nő mosolya és a színek. Ezek mind tetszenek benne, viszont összességében mégsem a kedvencem.

A nőnek a feje nagy rész hiányzik, és én nem pont azt emeltem volna ki, hogy esküvő volt ha már Daisyt akarja ábrázolni, hanem a kitartását például. Én el tudnám azt képzelni, hogy egy trónon ül szakadt nadrágban, ahogy dolgozott és mellette Sinjunt simogatja.

Viszont tetszenek a betűtípusok, a szavak elhelyezése és színe, jó hogy nincs rajta semmi felesleges.

Összességében nagyon jó könyv és most újraolvasva egy teljesen más könyvet, történetet kaptam, mint évekkel ezelőtt. Melegen ajánlom mindenkinek.


Kellemes olvasást! :)


(http://bookofoasis.blogspot.com/2016/02/5-konyv-amit-valentin-napra-ajanlok.html)

Katie Fforde - Tökéletes ajánlat

"A gond csak az, hogy ha az ember szerelmes, úgyis folyton a másikra gondol, és nem tehet ellene semmit. Gyakorlatilag ez a szerelem definíciója."

Ezt a könyvet még régebben olvastam, és mivel nagyon jó emlékeim voltak vele kapcsolatban, ezért gondoltam úgy, hogy újra olvasom. Nagyon sok mindenre nem emlékeztem, de még most is olyan, mintha két könyvet gyúrtak volna össze.

Arról szól, hogy Sophie, aki szeretne egy varró tanfolyamot elvégezni és kreatív ötleteit ezáltal kamatoztatni, az egyedüli a családjában, akinek nincs diplomája, ezért rokonai lenézik őt. A szülei semmibe veszik, együgyű kislánynak nézik. Mivel a családjának pénzre van szüksége, ezért elküldik Eric bácsihoz, akiről az hírlik, hogy fösvény, zsugori vén öregember, viszont nagyon gazdag. Sophie azonban kezdi unni, hogy a családja ennyire lekezelően bánik vele, ezért úgy dönt, hogy elmegy New Yorkba barátnőjéhez, és megpróbál valamilyen állást keresni is ott. Ez viszont dugába dől, mert az állás, amire jelentkezett visszamondták és ezt csak akkor tudta meg, amikor ott volt.

Barátnője, Milly munkája által, egy ünnepségen találkozik Matildával és annak unokájával Luck-kal. Idős asszonnyal nagyon hamar megbarátkozik, míg Luck nem nézi jó szemmel ezt a barátságot, mert azt hiszi, hogy csak nagyanyja pénzére pályázik Sophie.

A könyvben két féle kalandos szál is van. Az egyik Eric bácsihoz kötődik, akinél Sophie egy olajfúrási részvénynek egy részét találja és fel akarja keresni a család többi tagját, hogy egyesítsék ezt, hogy hátha hoz valami kis pénzt a házhoz. Míg a másik szál Matildához fűződik, aki gyerekkorában volt egy régi házban és azt akarja megtalálni. Erre kéri meg Sophiet és az unokáját, Luckot.Kettejüknek így össze kell fogniuk, és megkeresni a házat és a rokonokat.

Sophie egy nagyon aranyos, jólelkű, önzetlen nő, akit könnyű megszeretni, viszont nekem néha egy kicsit túlzás volt ez a sok kedvesség, és néha egyszerűen butának tűnt a szememben. Viszont a családjában ő az egyedüli, akit számba lehet venni. Küzd azért, amit el akar érni, és bár sok mindent kell elviselnie a családjától, a végére ez mind kifizetődik.

Luck egy gazdag ügyvéd, aki fiatal nők férjjelöltje is. Bár az elején egy kicsit ellenszenves, de érthető, hisz csak a nagymamáját akarja megvédeni. Ő teljes mértékben ellenzi azt, hogy Matilda vágyálmokat kövessen, hogy megtalálja azt a régi házat, viszont Sophie segítségére lesz. Nagyon sok utazásban és kalandban lesz kettejüknek részük, viszont innen sem hiányozhat egy hárpia, aki közbe zavar és megakadályozza, hogy kettejük románca kiteljesedjen.

Ali, Luck asszisztense, igyekszik romba dönteni kettejük kapcsolatát és saját magának megszerezni a férfit. Már az elején sem volt valami szimpatikus ez a nő, viszont amikor megjelenik Cornwallban, hogy elvigye onnan Luckot, akkor végképp megutáltam.

Eric bácsi egy nagyon aranyos öreg úr, akinek a házvezető nője szabadságra megy, ezért kéri a rokonai segítségét, akik Sophiet küldik hozzá. Ők ketten nagyon megértik egymást, és örültem, hogy többször is olvastam róla, és Sophie is többször meglátogatja őt.

Matilda szintén egy tündéri szereplő volt, aki végig azon mesterkedik, hogy összehozza a két fiatalt. A ház amit meg akar találni azzal is tervei vannak, amin egy kicsit meglepődtem, mert igazán nem számítottam arra, ami történt. Bár idős, mégis próbálja követni a mai szlenget és felzárkózni a rohanó világot. Viszont ez egyáltalán nem volt zavaró, hisz mi is találkozhatunk ilyenekkel nagymamáink révén. (Bár az enyém a telefonnak azt mondja, hogy TV, míg a TV-nek rádiót :) )

Katie Fforde borítói ugyanazon a szisztémán alapulnak, szóval még ha nem is lenne ráírva a neve a kép alapjánfel lehetne ismerni. Nekem nagyon tetszik a borító, mert nagyon légiesnek, mégis egyszerűnek tűnik, olyan, mint maga a történet.

Tetszik, hogy a az írónő neve nagyobb, mint a cím, más a színűk, de ez egyáltalán nem zavaró, főleg azért, mert az írónő nevének a színe hasonlít a nő ruhájának és a virágok színéhez, míg a címnek azzal emelkedik, hogy más színű. Bár a betűtípusok mások, de mégis nagyon hasonlóak, így teljesen összhangban vannak egymással.

Nekem nagyon tetszett, és ez tényleg egy olyan könyv, amit kétszer is el lehet olvasni.

Kellemes olvasást! :)

(http://bookofoasis.blogspot.com/2016/02/5-konyv-amit-valentin-napra-ajanlok.html)

5 könyv, amit Valentin napra ajánlok

Sziasztok!

Úgy gondoltam, hogy Valentin nap alkalmából összegyűjtök néhány könyvet, amit már olvastam és írok róluk egy bejegyzést. Bár ez a nap is ugyanolyan, mint a többi, mégis meg van az a varázsa, ami egy kicsit szebbé teszi és kiemeli a mindennapok szürkeségéből. Én nem igazán szeretem, de mégis más érzéssel gondolok rá, mint a többi napra. És hogyan lehetne még különlegesebbé tenni ezt a napot? Egy remek könyvvel!

Mivel ez a szerelmesek napja, ezért próbáltam olyanokat gyűjteni, amelyek a párkapcsolatban élőknek is szebbé, de a szinglik táborában lévőknek is izgalmasabbá teheti a napját. (Esetleg remek ajándék lehet egy nőnek! ;) )

A könyvek mellé belinkelem, hogy hol tudjátok elolvasni a hivatalos fülszöveget, viszont a napokban én is fogok róluk írni egy véleményt.

1.Jennifer Crusie - Fogadj rám (http://moly.hu/konyvek/jennifer-crusie-fogadj-ram)
2. Katie Fforde - Tökéletes ajánlat (http://moly.hu/konyvek/katie-fforde-tokeletes-ajanlat)
3.Sandra Brown - Engem szeress (http://moly.hu/konyvek/sandra-brown-engem-szeress)
4.Rachel Gibson - Szerelmi katasztrófák (http://moly.hu/konyvek/rachel-gibson-szerelmi-katasztrofak)
5.Susan Elizabeth Phillips - Angyali csók (http://moly.hu/konyvek/susan-elizabeth-phillips-angyali-csok)

Az író nevére és könyvére kattintva elérhetőek lesznek a saját véleményeim, amiket folyamatosan töltök fel vasárnapig. Remélem, hogy tudtam néhány szép percet adni! :)



*Ha szeretnél rendelni könyvet, akkor a http://libri.hu/ könyvesbolt internetes oldalát előszeretettel ajánlom.

Jennifer Probst - Keresd a tökéletest

"Harcolt, túlélte, és újra felépítette magát. Beintett a világnak, nem engedte, hogy megtörje.

Szerintem ez a tökéletesség, Kennedy. Maga."

Jennifer Probstnak az összes könyvét imádom, mert valahogy pont eltalálja azt a témát, ami a szívem csücske, viszont ettől a regénytől egy kicsit féltem, mert nekem inkább azok a történetek jönnek be, ahol a nő egy kis nebáncsvirág, a férfi pedig egy menő, macsó, igazi férfi és megtetszik neki a háttérbe szoruló "szürke egérke". Itt viszont pont az ellentettje van.

Ha olvastátok a Keresd az alkalmat, akkor tudhatjátok, hogy Kennedy, Kate és Arilyn egy társkereső szolgáltatást hoztak létre Verilyben, ahol segítenek a szingli hölgyeknek, uraknak megtalálni a megfelelő párt.

Ez a regény arról szól, hogy Kennedy segít Nate-nek olyan férfivá válni, aki meg tudja találni a leendő feleségét, és akire felfigyelnek a körülötte lévő emberek. Viszont ennek több mögöttes tartalma is van. Ugyanis mindkettejüknek, de leginkább Kennedynek, meg kell küzdenie a múlt árnyaival. Így ez nem csak egy külsőleges átalakulás Nate számára, hanem Kennedy belső átformálása, hogy el tudja fogadni magát úgy, ahogy van.

Nate az elején egy nagyon idegesítő alak volt, aki nem tudott a nők nyelvén beszélni, és mindenkit megsértett a tudta nélkül. Aztán Kennedy a szárnyai alá vette és próbálta a külsejéből a lehető legjobbat kihozni. Igazság szerint én nem gondoltam volna, hogy az írónő egy ilyen nyámnyila pasiból egy jóképű férfit tud faragni, de nekem nagyon tetszett amivé vált, és komolyan mondom, hogy nem gondoltam, hogy ilyen nagy változás fog bekövetkezni. Míg Nate önbizalma nőtt, addig Kennedy álarca, maga köré épített fala folyamatosan leomlott. Így a szerepek mintha felcserélődtek volna. Egy csodálatos folyamat volt, amit már nagyon régen tapasztaltam egy könyv során.

"– A mamám egyszer azt mondta, hogy az életben semmire sincs garancia, de ha nem is próbálkozunk, mindig üresnek fogjuk érezni." 

Amikor Kennedynek a múltját megismertem, akkor rájöttem arra, hogy nagy lelkiereje és kitartása van, csak szüksége volt egy olyan férfira, aki megmenti a múlt fogságából. Ahogy halad a történet úgy ismerjük meg a valódi érzéseit, és tudjuk meg, hogy valójában egy érzékeny, szeretetre éhes nő, aki méltatlannak találja magát Nate számára.

Nate pedig nekem abszolút kedvenc, és még mindig azon csodálkozom, hogy az írónő mennyire észrevétlenül alakította át Nate-et egy idegesítő féregből egy szívdöglesztő férfivá. Ahogy próbálta ráébreszteni Kennedyt, hogy ők egymáshoz tartoznak, és a különböző praktikák nekem nagyon tetszettek. Viszont a folyamatos visszautasítások már néha idegesítőek volt, és Nate folyamatos futása Kennedy után is, én már biztos feladtam volna a huszadik próbálkozás után, de ő még negyvenedszer is megpróbálta.

Nate bátyja, Connor volt az a személy, akiről nem tudtam eldönteni, hogy kedvelem, vagy utálom, mert ugye felnevelte az öccsét, otthagyta a sulit és inkább dolgozott, hogy Nate tanulhasson. Viszont amikor már Nate felnőtt, akkor rátámaszkodott, nagyon közönséges volt, és a rossz tapasztalatait úgy adta át, hogy általánosított mint például, hogy ne jöjjön össze kozmetikussal, mert azok mindenkit megcsalnak. Viszont a végére már egyértelműen láttam, hogy Connort csak szeretni lehet.

A kedvenc részem az volt, amikor Nate bekötötte Kennedy szemét és úgy etette, míg a legkellemetlenebb az volt, amikor egy közös éjszaka után Kennedy ráállította Maryt Nate-re. Akkor azt hittem, hogy belépek a könyvbe és Kennedyt leütöm. Oké, hogy menekül, de meddig? És milyen áron?

A legeslegkedvesebb pedig az volt, hogy a Milliárdosfeleségek főszereplői is megjelentek, és bár szégyellem magam, de Wolfe-ot nem ismertem fel az elején, csak a végén. Először azt hittem, róla, hogy ő lesz a bonyodalom Nate és Kennedy között, de aztán hál istennek semmi ilyesmi nem történt.

Jennifer Probst borítói nekem mindig is tetszettek, nagyon tetszik, hogy egy nő van rajta, és hogy a haja eltakarja az arca nagy részét, ez egyfajta titokzatosságot sugall.
Nagyon tetszik az is, hogy nagyobb az írónő neve, mint a cím és mindkettő olvasható. Nekem leginkább a női arc ragadja meg a figyelmemet, és a cím betűtípusa, amelyek egy könyv megtekintésének egyik fő motívumához tartoznak.
A színek passzolnak, max annyit tudnék mondani, hogy az írónő nevének a színe nem nagyon látszik a nő kezénél, viszont egy erősebb szín meg nagyon rikítana.

Összességében nekem talán jobban tetszett, mint a sorozat előző része, pedig ebbe féltem belekezdeni.

"Higgy abban, hogy megérdemled a jó dolgokat, akkor be fognak következni."