Könyvek

2016. február 14., vasárnap

Susan Elizabeth Phillips - Angyali csók


"A pillanat törtrésze alatt megértette a teremtés misztikumát, hogy minden élőlény része a többi élőlénynek, hogy mindannyian részei Istennek, összefűzi őket a szeretet és az, hogy azért teremtődtek a földre, hogy vigyázzanak egymásra. Daisy tudta, hogy nem létezik sem félelem, sem betegség, sem halál. Semmi más nem fontos, csak a szeretet. "

Susan Elizabeth Phillipstől nem ez a kedvenc regényem, mivel amikor még 2-3 évvel ezelőtt olvastam, akkor nagyon rossz érzések alakultak ki bennem ezzel a könyvvel kapcsolatban. Most viszont teljesen máshogy gondolom már.

Arról van szó, hogy Daisyt mindenki egy elkényeztetett cicababának nézik, mivel az anyjával élt és köztudott volt róla, hogy anyját nem állíthatta meg semmi, ha szórakozni akart. Aztán amikor életét vesztette az apjához került, aki meg hozzá adta egy Alex Markov nevű férfihoz. Nem ismerik egymást, semmit nem tudnak a másikról, Daisynek mégis vele kell tartania, és hat hónapig nem is hagyhatja el a férjét. Később kiderül, hogy Alex egy cirkusz igazgatója és hat hónapon keresztül neki is velük kell tartania, dolgoznia és fellépnie. Csak hogy hősnőnk fél az állatoktól.

Daisy bár mindenkiben azt a benyomást kelti, hogy önző, üresfejű csitri, bebizonyítja, hogy van bátorsága, kitartása és ereje. Amikor most újra el kezdtem olvasni, nem sok mindenre emlékeztem, de jobb is így, mert akkor lehet,hogy nem olvastam volna a régi rossz érzésem miatt, ami most átalakult csodálattá. Egy összeszokott társaságba, mint a cirkusz is, nehéz beilleszkedni, de még ha van az embernek néhány rosszakarója, akkor még nehezebb.

Daisyt mindenki tolvajnak hiszi és anélkül ítélik el, hogy ismernék őt. Egy olyan helyzetbe kerül, amihez nagyon nagy erőnlét és kitartás kell. Mindenki azt hiszi, hogy fel fogja adni, de ő megmutatta, hogy nem olyan gyenge, mint amilyennek tűnik és hiszik. Daisyből egy hatalmas példakép lett számomra, mert küzdött a saját igazáért, és tudott megbocsátó lenni, amikor kiderült, hogy ki húzta csőbe őt. De nem csak ezért. Ő meglátta azt, hogy az állatok szenvednek ott és próbált tenni értük. Leküzdötte a félelmét és a közelükbe ment, beszélt hozzájuk, és úgy bent velük, mint érző lényekkel.

Alexre nem tudtam haragudni azért, mert nem hitt Daisynek, hisz nem ismerte őt, és a cirkusz érdekeit kell nézni és nem egy új emberét, aki ellen bizonyítékok voltak, hogy pénzt lopott. Viszont szépen látszott az, hogy mikor kezdte tisztelni feleségét, és mikor kezdte el szeretni is, bár magának nem vallotta be.

Sheba az a nő, akié a cirkusz és akinek még régebben viszonya volt Alexszel, ezért nagyon utálja Daisyt. Őt valahogy én a végén sem tudtam megszeretni, amikor egy jót cselekedett. Nagyon önző, csak magával törődő nő, aki mindent meg tesz azért, hogy ne alázzák meg, és mindig felül maradjon.

A kedvenc szereplőim egyértelműen Tater a kis elefánt és Sinjun a tigris. Ők ott voltak mindig Daisy mellett, hűségesek és tele voltak szeretettel.

Kedvenc részem, amikor Daisy elkezdte a büntetését ledolgozni és mindenki azt leste, hogy mikor fogja feladni. Alex odament hozzá és látta rajta, hogy fájnak a kezei a trágya lapátolásától, sír az erőlködéstől, ezért mondta neki, hogy adja fel. De Daisy újra felvette a lapátot és dolgozott tovább. Ezzel nekem egy nagyon fontosat üzent. Ha a helyzeted kilátástalan, akkor is mindig ott van a remény, ezért soha ne add fel!

Ez tényleg egy olyan könyv, amit bátran ajánlok mindenkinek, hisz mindenki számára van benne egy tanulság.


Ami legelőször megfogott a borítón az a menyasszonyi ruha, a nő mosolya és a színek. Ezek mind tetszenek benne, viszont összességében mégsem a kedvencem.

A nőnek a feje nagy rész hiányzik, és én nem pont azt emeltem volna ki, hogy esküvő volt ha már Daisyt akarja ábrázolni, hanem a kitartását például. Én el tudnám azt képzelni, hogy egy trónon ül szakadt nadrágban, ahogy dolgozott és mellette Sinjunt simogatja.

Viszont tetszenek a betűtípusok, a szavak elhelyezése és színe, jó hogy nincs rajta semmi felesleges.

Összességében nagyon jó könyv és most újraolvasva egy teljesen más könyvet, történetet kaptam, mint évekkel ezelőtt. Melegen ajánlom mindenkinek.


Kellemes olvasást! :)


(http://bookofoasis.blogspot.com/2016/02/5-konyv-amit-valentin-napra-ajanlok.html)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése