Rana Ramsey ott hagyta a csillogó modell világot és vidékre utazott, hogy végre normális életet tudjon élni. Egy idős asszony, Ruby házában bérel szobát, ahol ruhákat fest és nyugodtan éldegél. Viszont ezt megzavarja Trent Grambling, Ruby unokaöccse, aki egy futballsztár. Trentnek pihennie kell a vállával, ha el akar menni a táborba és továbbra is játszani akar, ezért jött Ruby nénjéhez.
Rana felhagyott azzal, hogy csinos ruhákba járjon, sminkelje magát, szabályosak legyenek a fogai, csak kényelmesen akarja magát érezni anélkül, hogy bárki megszólná, vagy irányítaná az életét. Ranát teljesen meg tudom érteni, nem akarja, hogy a külseje miatt szeressék, hanem a belső szépségét akarja végre megmutatni másoknak.
Trent az elején egyáltalán nem volt szimpatikus, főleg azért, mert azt hitte, hogy majd a kis csúfságnak szerez néhány örömteli pillanatot megugye ő se fog unatkozni. De szerencsére Rana lefegyverezte és megmondta neki a tutit. Ezekután Trent megváltozott és ez Rana figyelmét is felkeltette.
Igazság szerint ez egy nagyon rövid kis könyv, nincs benne túl sok cselekmény, ez tényleg csak egy délutáni kikapcsolódás. A történetnek meg van az az izgalmi szála, hogy Rana másnak mutatja magát, aki, mégis önmaga. Vajon mikor fog kitudódni, hogy ki Rana? Mit fog hozzá szólni Trent? Visszatér a modell életbe? Össze lehet egyeztetni egy exmodell és egy hanyatlóban lévő futballsztár életét? Ilyen és ehhez hasonló kérdések merülhetnek fel bennünk, amikor olvassuk a regényt, mégis ezek a kérdések csak izgalmasabbá teszik.
Nincs nagy története, hisz két emberről szól, akik egymásra találnak, de pont ez benne a jó. Mindig kíváncsiak vagyunk, hogy vajon milyen élete lehet egy sztárnak, hírességnek, és engem pont ez fogott meg benne, hogy milyen érzései lehetnek neki, mire gondol, amikor virágot ültet, amikor főz.
A borító egy kicsit sötét nekem, lehetett volna valami vidámabb színt is használni, mert így nagyon lehangoló, holott a regény hangulata inkább valami világosabb színt követelne.
Az írónő nevének betűtípusa tetszik, a színe viszont nem, míg a cím betűtípusa jó, és nagyon ötletesnek találom a tükröt és hogy abban van benne a cím.
A tükör a képen nagyon jól szimbolizálja Ranát, és ha ránézünk a borítóra, akkor a képet meg lehet érteni, míg a színvilágot kevésbé.
Maga a történet egyszerű volt, de mégis élvezhető, tökéletes könyv egy délutánra, amit mindenféle cirkusz nélkül szeretnél eltölteni nyugodtan egy bögre tea mellett.
Kellemes olvasást!
(http://bookofoasis.blogspot.com/2016/02/5-konyv-amit-valentin-napra-ajanlok.html)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése