Kiváló kérdés, hogy vajon miért olvastam el egy olyan könyvet, amiben kb 20 oldal volt izgalmas számomra az is a legelején?
Egyrészt azért mert fizettem érte, és már azért megérte. Másrészt a kíváncsiság folyamatosan fűtött, hogy mikor lesz már valami izgalom és a mai napig érdekelne, hogy mások miért olvasták el, mert felfogni nem tudom, hogy az írónő, hogy tudta megírni ennyire unalmasan. Nem aludt el írás közben? A kiadó pedig hogy nem vette észre, hogy ez nem az a színvonal, amit az első könyvben produkált az írónő?
De hogy valamit írjak a szereplőkről is. A kedvencem szintén Aervyn volt, aki minden megszólalásával mosolyt csalt az arcomra. Hihetetlenül cuki kisfiú.
Egy új szereplő, Marcus volt még az a személy, akit nagyon megszerettem, és természetesen őt is akkor, amikor találkozott Aervynnel.
Viszont főhősnőnk, Elorie egyáltalán nem nyűgözött le. Tőle idegesítőbb, hisztisebb, elviselhetetlenebb szereplővel ritkán találkozom. Mindig is varázserőre vágyott, aztán amikor megkapja, akkor nem értékeli. Bár az elején nagyon bugyutának tartottam az internetes varázserőt. Oké, hogy változik a világ, meg modernizáció, fejlődik a technika, de én ezt már túlzásnak és erőltetettnek éreztem.
A másik olyan személy, aki főszerepet kapott most, az Ginia volt, aki fiatal kora ellenére hamar felismerte, hogy az internetes varázserőt nagyon sok jó célra fel lehet használni. Nagyon okos, lelkes és egy számítógépes zseni.
Az interneten folytatott boszorkány chatet szintén unalmasnak tartottam, úgy mint a köröket is. Valahogy nem volt meg benne az a plusz, ami miatt varázslatosnak találtam volna. Na, meg ott is Elorie hisztije, kételkedése, önbizalomhiányos viselkedése nagyon idegesített.
Amint a fentiekből látszik, nem igazán nyerte el a tetszésemet a könyv. Viszont aki szeretne valami nyugit, amiben nincs feszültség, szerelmi háromszög, izgalom, annak nyugodt szívvel tudom ajánlani.
A borító nagyon tetszik, nagyon izgalmas lett, és ugyanazt a vonalat követi, mint a Modern boszorkány. Amikor először megláttam, nagyon titokzatosnak hatott, és úgy éreztem, hogy muszáj meg vennem és elolvasnom. Sajnos a tartalom nem hozta ugyanezt a színvonalat.
A lila és fekete sejtelmessé teszi és még erre rátesz az is, hogy a boszorkány csak egy fekete folt, amit a hold világít meg.
A cím betűtípusa a cikornyás részeivel együtt erősíti a boszis hatást, míg az írónő nevének betűtípusa pedig a szolidabbat.
Összességében már a borítóért megérte megvenni, mert az legalább gyönyörű lett. De ha esetleg valaki szeretne valami jót is olvasni a regényről, az látogasson el a moly-ra, ott biztosan talál olyanokat, akiknek tetszett.
Jó szórakozást!! :)
