Könyvek

2016. január 3., vasárnap

Tara Sivec - Csokoládéimádók 1 - Csábítások és csemegék

Hű, hát nem tudom mikor olvastam utoljára olyan könyvet, amin ennyit nevettem. Volt, hogy nem tudtam abba hagyni, annyira vicces volt a szituáció. Viszont az elején egy kicsit meg voltam illetődve, mert annyi trágár szó volt benne, hogy még én is elpirultam, de nem is csak azért, mert a felnőttek, hanem mert a 4 éves kisfiú is mondott néha. Féltem először attól, hogy azzal kezdődött az egész, hogy Claire elmeséli az ő történetét, hogyan történt meg vele az, hogy soha nem szeretett volna gyereket, és mégis lett neki. Ezért volt bennem egy olyan félsz, hogy rosszul fog bánni vele, vagy legalábbis nem úgy, ahogy egy gyerek szerintem megérdemelné, de aztán kiderült, hogy nagyon szereti a fiát.

A lényege annyi lenne, hogy van egy lány, aki egy egyetemi bulin el akarja veszíteni a szüzességét, erre megtalálja a tökéletes alanyt, lefekszik vele, de úgy, hogy még a nevét sem tudja és az aktus után szó nélkül elmegy, míg a pasi alszik. Ebből lesz az az imádnivaló kisfiú, akit néha úgy lerúgna hőnőnk, Claire. Ahogy megtudja egyből keresni kezdi az ismeretlen srácot, de nem találja, így egyedül kell csinálnia mindent. De egy bárban, ahol dolgozik Claire ott újra találkoznak és innentől kezdve nincs megállás.

Igazából én vártam, hogy mikor lesz valami izgalom, na, nem úgy, hogy +18-as tartalom, mert az volt bőven. Hanem valami, ami egy kicsit előrébb vinné a történetet, de nem volt, max annyi, hogy hősünk, Carter ex barátnője megfenyegette Claire-t, és azt hittem, hogy a végén újra felbukkan, de nem. Szóval nem volt benne semmi izgi, csak szimplán vicces volt. De ez is szinte csak a kisfiú, Gaven miatt.

Mást nem nagyon lehet mondani, mert ebben tényleg nem volt semmi olyan cselekmény, ami egy kicsit felpezsdítette volna a cselekményt, szóval szinte arról tudnék áradozni, hogy mennyire cuki volt a kisfiú és néha mennyire szájára csaptam volna a csúnya beszédért. Vagy, hogy két főhősünk mennyire ki volt éhezve egymásra és ezáltal milyen vicces szituációkba keveredtek.

A kedvenc részem az volt, amikor Gavin megtalálja az anyukája vibrátorát és Carternek megmutatja, hogy milyen jó kardja van, aztán megnyom rajta egy gombot, amitől ugye elkezd mozogni és kérdezi az anyukájától, hogy miért csak neki lehetnek ilyen jó játékai.

Aztán Gavin viccet mesélni is nagyon tud:

"— Hé, Drew bácsi, akarsz hallani egy mocskos viccet? — kérdezte izgatottan Gavin.
— Nem is tudom. Nem fogsz kikapni érte? — kérdezett vissza Drew aggódva.
Majdnem megható volt, hogy mennyire törődött Drew azzal, hogy ne kerüljön miatta Gavin bajba.
— A disznó beleesett a sárba, aztán átment a mocskos utcán, aztán felmászott a tetőre! — mesélte a viccet Gavin kiabálva, de alig bírta végigmondani, máris kacagásban tört ki a saját „mocskos” vicce hallatán. Mindenki hangosan nevetett Gavin humoros próbálkozásán — Drew—t kivéve.
— Haver, ez egyáltalán nem is volt vicces — mondta Drew megnyúlt arccal.
— Bemossak neked egyet? — kiabálta Gavin, a kis öklét rázva a levegőben."

Később megtanulta, hogy mik azok a mellbimbók és hogy neki nincs vaginája csak virslije, de Carter virslije nagyobb, mint az övé:

"— Mellbimbó, mellbimbó, mellbimbó! Hát ezt nagyon vicces kimondani!
A francba, lehet, hogy túl korán örültem. Gavin leugrott az ágyról, és kirohant a szobámból, miközben a Hull a pelyhes fehér hót énekelte, de a szöveg egyes szavait kicserélte a „mellbimbóra”."

"— Anyu, Carternek eeekkora virslije van! — mondta Gavin keksszel teli szájjal, magasba tartva a kezét, körülbelül egy méterre egymástól, mint a dicsekvő horgászok, amikor azt magyarázzák, hogy mekkora halat fogtak."

Na, jó Gavin túltengésben fogok meghalni, ha tovább folytatom, ezért inkább rátérnék most már a borítóra.

Nem lett túl spilázva a borító, egyszerű és a vörös színnel jelzik, hogy van benne erotika, és ha még ezt nem is vennénk jelnek, akkor a csokiba mártott eper már egy olyan szimbólum, ami már szinte beszél hozzánk.
Tetszik a borító, de én valószínűleg elmennék mellette, vagy ha megállnék akkor sem venném fel, csak nézném a színét. Engem a fülszövege fogott meg. Viszont tetszenek az indák, az nagyon jól mutat. A cím is jó helyen van és az író neve is látszik.

Összességében ez a regény inkább egy erotikus könyv, mint egy egy családi regény. Nem egy átlagos könyv olyan szempontból, hogy ennél a könyvnél nem vert ezerrel szívem, nem kaptam szívinfarktust, és nem is nagyon volt kedvem olvasni néha, egyedül az tetszett benne nagyon, hogy Gavint nagyon jól, viccesen formázta meg az írónő. Viszont ha valaki egy kis erotikus könyvet szeretne olvasni, ahhoz tökéletesen megfelel!

Kellemes olvasást!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése