Carina Bartsch - Türkizzöld tél

"Az életben semmire sincs garancia. De ha az ember a csillagok után akar nyúlni, nincs más lehetősége, mint hogy engedje, hogy leessen, és remélje, hogy elkapják."

 A Cseresznyepiros nyár folytatása engem nagyon meglepett. Nem az, hogy folytatódott, hanem az, ahogyan folytatódott. Emely az előző részben folyton azon siránkozott, hogy Elyas nem hagyja békén, aztán amikor megteszi, akkor az sem tetszik neki. A buli tetszett nagyon, főleg az, amikor már Elyas lakásában voltak, és az utána lévő részek. Amikor randiztak, egy kicsit beleláttunk végre Elyas érzelmeibe is. Ezeknél a részeknél én mindig abbahagytam egy kicsit az olvasást, hogy ki élvezzem a tűz szünetet, hisz minden annyira jól alakult, hogy féltem minden egy csettintésre porrá válik, mintha nem is lett volna semmi.

Aztán erre nem is kellett sokat várni. Kiderült, hogy ki Luca, és hogyha még ti nem jöttetek rá az első részből, akkor most hatalmas meglepetés lesz. Gondoltam, hogy emiatt fognak összeveszni, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar derül ki. Nem tudtam elképzelni, hogy mivel fogja az írónő az időt húzni, így feszültséget teremteni. Aztán azt az egyszerű megoldást választotta, mint nagyon sokan, a menekülést. Emely elmenekült a magyarázkodás elől, így Elyasnak semmi esélye nem volt és legközelebb csak karácsonykor találkoztak a családi vacsorán.

Igazság szerint nekem az tetszett a legjobban ebben a regényben, mennyire jól leírja, kifejezi az érzelmeket. Nem hagyja a levegőben a dolgokat, hanem a legkifinomultabb módon meséli el. Nem sieti el a dolgokat, hanem mindennek kivárja a megfelelő időpontot, így a legapróbb érintésnek és puszinak is hatalmas jelentősége van. Minden kis apró simogatást, puszit, kézfogást át tudtam élni.  Itt nem az volt a fontos, hogy minél hamarabb ágyba kerüljenek hőseink, hanem az érzelmi világuk, hogyan bonyolódtak bele egyre jobban érzelmeikbe és azt hogyan próbálták feldolgozni. És amikor már azt hittem, hogy ezt nem lehet tovább fokozni, akkor az írónő egy még magasabb szintre emelte.

Az egymás utáni vágyakozás, hogy nem lehetnek egymáséi, a folyamatos várakozás olyan csodálatos dolgot hozott, ami egyébként teljesen normális. Mármint egy ölelés nem tűnik nagyon romantikusnak csak úgy, de az írónő elérte nálam azt, hogy a végén egy egyszerű ölelés is sokkal többet jelentsen, mint a szavakkal kimondott érzelmek.

És a CD-ről még nem is beszéltem. Amit Eva giccsesnek tartott, az engem teljesen lenyűgözött és el is érzékenyültem, főleg, amikor minden zeneszámhoz egy emléket csatolt Emely és főleg azért, mert én is vele együtt tudtam emlékezni. Emely nem igazán nőtt a szívemhez, de mégis együtt tudtam érezni vele.

Viszont amikor kiderült az emailes dolog, akkor az valahogy nekem túl erőltetett lett. Lehet, hogy velem van a baj, de én inkább Elyast sajnáltam. Mivel E/1-ben íródott, ezért Emely érzéseit ismertük meg, de valahogy folyamatosan Elyas volt a fejemben, hogy vajon ő mit érezhet. Aztán a végén egy csodás összefoglalót olvashattunk hősünk szemszögéből, ahol elmondja, hogy mit miért tett.

 Emely-ék kapcsolata folyamatosan akadályokba ütközik a regény során. Gondoljunk arra, amikor elmenekül a magyarázat elől, ezért nem kapja meg a levelet, amit Elyas ír hozzá és elmeséli, hogy miért adta ki magát Lucának. De mégha csak ennyi lenne. Az emailt is csak sokkal később találja meg, és akkor jön rá, hogy nem engedheti el Elyast. És amikor már azt hinnénk, hogy most végre minden jóra fordul, akkor jön egy következő csapás, ugyanis Jessica, Elyas egyik barátja, öngyilkosságot követett el és ebben a helyzetben nem állhat oda elé, és mondhatja azt, hogy "kész vagyok megbeszélni a kapcsolatunkat". Ő is belátta azt, hogy akkor az a legjobb, ha támogatja.

Amin meglepődtem, hogy amikor Emely felajánlotta a segítségét, akkor Elyas elutasította, de ez pont kellett oda még, hogy Emely legalább megízlelje azt a kínt, amit Elyas több, mint két hónapon keresztül érezett. De Emely sms-e megteszi a hatását, és Elyas másnap már elment hozzá és elmesélte az elejétől kezdve, hogy ő mit élt át, kezdve az általános iskolától. Ez az a rész, ahol megértjük, hogy Elyas mit miért tett, és én nagyon meglepődtem, mert nem gondoltam volna, hogy ennyire gyűlölte Emelyt a Cseresznyepiros nyár elején. És végre kaptunk belőle egy olyan ízelítőt, ahol kiderül, hogy ő is csak egy fiú, aki néha hibázik és nem tökéletes, viszont mindent megtesz azért, hogy a lány, akibe szerelmes, az meglássa a valódi énjét, aki az álarc mögött van.

A mellékszereplők közül Sebastian a favorit, ő egyszerűen hipercuki, viszont Alex még nekem mindig fura, nem tudom eldönteni, hogy kedveljem-e vagy sem. Emely szobatársát, Evát, viszont utáltam. Annyira önző, csak magával foglalkozó csitri, akit én nem bírtam volna elviselni. Azt vártam, hogy mikor fog keresztbe tenni Emelynek, és úgy gondoltam, hogy ő hányta el Elyas levelét is. Az végül nem derült ki biztosra, hogy ki lopta el, viszont hiába mondták azt, hogy az a bogaras nő volt, szerintem Eva volt az.

Hű, hát a borítóról max még annyit tudok elmondani, hogy kezdem egyre jobban megkedvelni. Ugye ugyanaz a szisztéma, mint a Cseresznyepiros nyárnál volt, csak itt helycsere történt, más szín és más pózban vannak a szereplők.

Itt a női arcon mintha a remény tükröződne, ami nekem nagyon tetszik, míg a férfin az a féloldalas mosoly tetszik nagyon, ami már egy kicsit jelképezi Elyast.

Viszont bal oldalt a cseresznyevirágot még mindig nem értem, és azt sem, hogy most miért lett az is fekete-fehér.

Összességében ezt a két könyvet nagyon jól megírták és látszik rajta az, hogy az írónő nemcsak a hasára ütött és azt mondta, hogy most ez és ez fog történni, mert ez jutott eszembe, hanem minden szépen előre el lett tervezve. Mindennek meg van az oka, és bár nekem a kedvenc szereplőm Elyas maradt, Emelyt is meg tudtam kedvelni a végére. Mindenkinek csak ajánlani tudom!


És hogy bebizonyítsam, hogy az apró dolgok is mennyire kitűnnek itt, bemásolok egy részletet:

"– Mégis ki tart csokoládét az éjjeliszekrényében? – ismételtem meg a kérdést, amelyet néhány hete tett fel nekem, amikor az egész éjjeliszekrényét átkutattam érte

– Amióta kerested, mindig van ott.

Elakadt a szavam. Lehetne ennél még édesebb?"

Jó olvasást!