„És ha a szemembe nézett, a pillanat erejéig azzá az emberré váltam, aki mindig is lenni akartam.”
Őszintén szólva nagyon nehezen vettem rá magam, hogy ezt elkezdjem olvasni, mert sem a borító sem a fülszöveg nem fogott meg, de aztán láttam egy kérdést, hogy melyik könyvben volt valami táborozásról meg hasonlókról szó, aztán most már itt vagyok, hogy véleményemet leírjam.
Egy kicsit fura volt nekem, mert ugye majdnem 500 oldalas, és még mindig csak huzavona van. Röviden arról szól, hogy Emely Berlinben tanul, majd a legjobb barátnője is inkább elkezd itt tanulni és a bátyjához költözik, Elyashoz, aki a hősnőnk múltjában egy meghatározó személy volt. Kettejük kapcsolatáról szól a történet.
Voltak benne vicces szituációk, és voltak olyanok, amikor a fejemet fogtam, hogy történjen már valami. Kétes érzések születtek meg bennem ezzel kapcsolatban. Ugye Elyas teper, hogy magába bolondítsa Emelyt, míg ő meg próbálja elüldözni magától a fiút. Az már nagyon idegesítő volt a vége felé, ahogy elutasítja és amilyen szavakat használt ennek közlésével. Viszont az meg tetszik, hogy ilyen sokáig tart az, amíg kialakul a kapcsolatuk, már ha kialakul, és hogy közben van egy kicsi romantika is, és itt most nem Alex és Sebastian kapcsolatára gondolok, de erre is kitérek majd. Hanem arra, amikor egy éjszakára Elyas szobájában ragadnak, vagy amikor ő látogatja meg Emelyt a koleszban.
Visszatérve Alexra, nekem Leiner Laura Szent Johanna gimi sorozatából Virág jutott róla eszembe, annyi különbséggel, hogy míg Virágot megszerettem idővel, Alexet még nem tudtam. Túl kényes, önző, nem foglalkozik a saját boldogságán kívül senkivel addig, amíg az övé egyenesbe nem jön, de utána is inkább el van merülve a saját rózsaszín ködében és néha ki-ki tekint és megkérdezi, hogy veled amúgy mi újság. Sebastian pedig nagyon cuki, én is szeretnék egy ilyen barátot.
Elyasról még nem lett teljes a képem, de ha a sejtéseim megvalósulnak, akkor ő lesz a kedvencem, és eddig majdnem minden jel arra mutat, amire gondolok, de nem akarom lelőni a poént.
Emely nekem nem lett a szívem csücske (pedig az elején még úgy gondoltam, hogy sok közös vonásunk van), főleg azért, mert mindig nagyon elutasítóan bánik és így olyan, mintha engem is elutasítana. Viszont az mellette szóljon, hogy bár az anyukáját próbálja kerülni, de amikor kórházba kerültek a szülei, akkor egyből menni akart, és inkább hiányzott a suliból három hetet és a szülei mellett volt és segített nekik. És itt muszáj megemlítenem, hogy Elyas vitte el Neustadt-ba Emelyt a szüleihez, ami nagyon aranyos volt tőle, és amint meghallotta az üzenetrögzítőn az üzenetet, amit Alexnek hagyott Emely, már ment is hozzá.
Ami egy kicsit zavart, az az volt, hogy míg Alex neve inkább fiúsnak hat, addig Elyasé inkább nőiesnek és az elején volt, hogy összekevertem őket. Ezenkívül az is fura volt, hogy valamikor a szüleiket a keresztnevükön szólítják és nem úgy, hogy anya és apa.
Viszont szót kell ejtenem Lucáról is, akivel Emely emailezik, és aki iránt kezd komoly érzéseket táplálni. Őt csak az emailek által ismerjük,de azt tudjuk, hogy sok mindenben hasonlítanak egymásra, és Emely úgy gondolja, hogy Elyas ellentéte.
A végén meg lapozni akartam tovább és nem tudtam. Hogy lehet így abbahagyni? Ez teljesen olyan volt, mint amikor Katie Ashley Ajánlat című regényét olvastam, és a végén azt hittem, hogy nekem lehagyták a végét, aztán kiderült, hogy az írónő ott fejezte be.
A betűtípusok tetszenek, csak a címnek a színe mintha beleolvadna a csíkba, míg az írónő nevét vagy nagyobbra venném vagy vastagabbra, hogy jobban látszódjon. A fekete-fehérséget nem értem, hogy miért van, lehet hogy színesben jobban tetszene, csak akkor nem lila színű lenne a csík, hanem szürke, vagy fehér vagy valamilyen semleges szín.
Az arcok egyébként figyelemfelkeltőek, de nekem leginkább a női arc az, holott, a regény szereplői közül Elyas volt szimpatikusabb.
Összességében egyébként nagyon tetszett, és már várom, hogy olvashassam a folytatást!
Jó olvasást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése