Fejős Éva - Száz éjjel vártam

Ez a könyv kb. egy évet várt rám a polcomon ugyan is tavaly karácsonyra kaptam, és már háromszor is elkezdtem, de még csak most sikerült elolvasnom. Igazság szerint valamiért nem szeretem a magyar könyveket, mert nekem mindig nagyon furák. Egyedül a Szent Johanna gimi volt az, amit nagyon szerettem, de más nem igazán.

Az túlzás, hogy szerettem, és még egyszer biztos, nem fogom elolvasni, de lekötött és alig bírtam abbahagyni. Nagyon sok szálon futott a történet, és az elején nem bírtam követni, hogy most ki kivel van, és mit akarnak, de aztán a közepe fele már értettem, és kíváncsi voltam, hogy mi lesz belőle. Viszont ami nekem zavaró volt, hogy folyamatosan azt vártam, hogy Alex (vagy Sanyi, esetleg Laci, Kid, Kölyök) és Andi mikor fog már újra találkozni és valami romantikus dolgot csinálni. De erre hiába vártam, ugyanis az utolsó 20 oldalon találkoztak és még akkor sem volt valami hú,de érdekes.

Egyébként az alapsztori az, hogy Andi és Alex öt éve járnak már, amikor Alex bevallja, hogy megcsalta hősnőnket, szakítanak, Sanyi ( vagyis Alex) eltűnik, Andi pedig vidékre költözik és ott próbál élni. Majd rájön, hogy beszélni akar Alexszel és elmegy hozzá, de nincs otthon, és utána kiderül, hogy minden egy nagy hazugság volt. Andinak különleges képessége van, amivel a jövőben lévő veszélyeket látja.

Nagyon izgalmas volt és voltak benne olyan motívumok, amelyek megtalálhatók voltak és még ma is megtalálhatók egyes országokban. Fejős Éva kitalált egy helyszínt, Ghenerra, ahol az emberek egy diktatórikus rendszer áldozatai és nem tudnak felszabadulni. Sok ember hal meg azért, mert a Vezérnek olyan kedve volt vagy azért, hogy kevesebben éhezzenek. Az ott élők szegénységben és állandó félelemben élnek.

De van egy csoport, a párducok, akik Ryx Tont akarják megakadályozni, hogy még több ember életét ontsa ki. Ennek a tagja volt korábban Alex, de kilépett, mert bosszút akar állni legjobb barátja, Henry haláláért. Folyamatosan bujdosnia kell a társaival, akiknek fura nevük van. Egyszerre több személyazonosságuk is van, hogy nehogy rájuk találjanak.

Ami még fura volt nekem, hogy itt mindenki tudott menekülni valami elől. Tudták, hogyan lehet lerázni valakit és itt most nem a kémekre gondolok, hanem például Konrád barátnőjére, aki átlagos ember és úgy lerázta a követőit, hogy csak ámultam. Ezenkívül mindenkinek volt egy szerelme, akit el kellett hagynia, aztán siránkozott érte, a végén meg együtt lehettek. Itt kivételt képez Jill, akinek a férje volt Henry és ugye ő már meghalt korábban, őt nem is ismertük.

Akcióból nem volt túl sok, inkább Andinak Alex utáni keresésében volt egy kis izgalom, meg amikor már értettem, hogy miért fut ennyi szál, akkor kezdtem kíváncsi lenni. De egyébként egész jó kis történet, nem gondoltam volna, hogy egy ennyire átlagos kezdésből egy ennyire különleges cselekmény fog kikerekedni.

A cím szerintem nem valami jó, mert csak az utolsó néhány oldalon derül ki, hogy miért ez lett a műnek és nem is hozzá való, tehát semmi köze nincs a cselekményhez. Mert a száz éjjel vártam, az arra vonatkozik, hogy amikor az utolsó húsz oldalban találkoztak hőseink, megmenekültek a gonosztól és végre az utolsó két oldalon tudtak beszélni, akkor mondta Alex Andinak, hogy feleségül veszi száz nap múlva, de mivel ebből már lement 43 nap, ezért már csak 57-et várnak az esküvőig. Tehát ez így nem nyerte el a tetszésemet.

A borító nagyon tetszik, ha nem ajándékba kapom, hanem egy boltban látom meg, akkor biztos,hogy megállok előtte és még a fülszöveget is elolvasom. Viszont engem teljesen félrevezetett.

Ez is teljesen olyan, mint a cím, hogy csak az utolsó néhány oldalon derül ki, hogy miért ez van a borítón és az egész könyvhöz szinte semmi köze, mert nem arról szólt, hogy ment férjhez Andi.

Viszont a borítón minden tetszik, a betűtípusok, betűszínek, aztán, hogy nincs rajta felesleges szöveg, a színek is tetszenek. Tipikusan olyan összhangban lévő borító, ami előtt mindenféleképpen megállnék, ezért történt az, hogy bátyámtól megkaptam a folytatását.