"Ne üldögélj tovább egy pillanatig se, egy ábrándot kergetve, amire talán sosem találsz rá, mert lehet, hogy nem is létezik. "
Egy újabb LOL-os könyv, ami tetszett. Ugye Kelly Oram - Cinder és Ella című könyve után keresgéltem még ilyen jellegű könyveket, és megtaláltam Miranda Keneally - Kivédhetetlen szerelem könyvét, ami nem volt túl jó választás számomra, viszont most úgy gondoltam, hogy megpróbálkozom ezzel, mert a címe nagyon megtetszett és miután a fülszöveget is elolvastam, nem fért kétség hozzá, hogy elolvasom.
A történet főhősnőnk, Julia* szemszögéből íródott, aki Shakespeare rajongó, stréber (nem hiába szólítja Stréberkének Jason), Mark az MVI-je (Meg Van Írva), Phoebe a legjobb barátnője és úgy döntött, hogy elmegy egy londoni kirándulásra Phoebe nélkül.
Londonban Jason lesz a párja, aki kiugrasztja Juliát a "sötét könyvtárból" és már legelső este elviszi bulizni. Ott megismerkedik egy Chris nevű sráccal, akire nem is emlékszik, annyira taccsra vágta magát. De ezzel a sráccal folyamatosak az sms-ezések a mű egészén. Jason felajánlja azt a lehetőséget, hogy segít becserkészni Christ, ha megírja a házi feladatait. Juliának mivel nincs ilyen tapasztalata, ezért elfogadja ezt a lehetőséget.
Ezzel az egyességgel kettejük kapcsolata meg lett alapozva. Jason nagyon bohókás srác, aki mindig kitűnik, minden lányt el tud bűvölni, nem hisz a szerelemben, de sok romantikus dolgot tesz az utazás alatt. Kedvenc pillanataim közé tartozik, amikor énekelt Juliának, táncoltak és együtt aludtak.
(Nekem fura volt, hogy Londonban voltak egy teljesen más földrészen, városban és elengedte őket a tanár, had mászkáljanak, a metrót is teljes nyugalomban használták, nem féltek, hogy eltévednek. Én biztos nem mertem volna egyedül használni.)
A szálak kicsit összekuszálódtak a végére, és olyan talányok derültek ki, amiről nem is gondoltam volna, hogy azok talányok. Például hogy ki az a Chris? Én azon teljesen meglepődtem. Jó, persze, amikor már találkoztak, de nem ismerték fel a levelező partnerüket, akkor már leesett a tantusz, de előtte nem, és szerintem nem is voltak arra utaló jelek.
A vége vitte a prímet, viszont én már megint hiányoltam azt, hogy egy kicsit túl vigye a történetet, például egy hónap múlva mi történt. A suliban hogy fogadták őket, mit szóltak a többiek. De lehet, hogy csak én vagyok ilyen, hogy szeretem a harmóniát minél jobban kiélvezni.
Tetszett benne az, hogy tényleg jártak helyeken, megnevezték, hol vannak és nem csak utca neveket írt le az író nő, az még plusz, hogy mesélt is róla, bemutatta azokat. Mivel én már jártam nagyrészt azokon a helyeken, ezért visszagondoltam, hogy ott mit csináltam, arra milyen boltokban jártam, erre mit néztem meg. Nagyon jó érzés volt visszaemlékezni.
Tulajdonképpen ez a regény Juliának a szerelemre találását, de mindenek előtt azt mutatja be, hogy nincs olyan, hogy tökéletes. Hisz a szüleik házassága sem volt vitamentes, ahogy jobban visszaemlékezik, és az anyukája is meg tudja találni újra a szerelmet. Mark sem az a kedves, jólelkű srác, akinek elképzelte, mint ahogy Jason sem az a felfuvalkodott hólyag. Rá kell jönnie, hogy az ábrándjai jók, de nem jelenti azt, hogy igazak is. Ki kell lépni a burokból és le kell dobnia magáról a naivitás köpenyét egy kis időre, amíg meglátja a valóság egy darabját.
A címet nem igazán értem, hogy a randi kire utal, mert ha Chrisre, akkor nagy irónia lapul meg benne, viszont kétlem, hogy rá értené. Minden bizonnyal Jasonre érti, viszont miért lenne vakrandi? Mert nem tudja, hogy minden együtt töltött idő, akár randi is lehetne? Vagy az utazást érti a végzeten, hisz elmegy az ismeretlenbe, ez már jelképezi a vakságot, míg a végzet a körülötte és a vele megtörténő dolgok. Vagy talán ez jutott legelőször az írónő eszébe.
A cím betűtípusa és színe gagyi, nekem jobban tetszene egyszínűen és vastagabb betűtípussal.
Viszont még mindig jobban tetszik, mint az eredeti.
Ez egyáltalán nem jön át nekem, hisz csak jobban meg kell nézni és látszik, hogy a képen szereplők nem16 évesek, és Julia a regényben nem vett fel vörös kisruhát, és úgy tűnt,mintha nem is akarna olyat felvenni. Ez a szivárványos háttér végképp nem tetszik. Na, mindegy, az a lényeg, hogy a magyar sokkal jobb, de lehetne jobb is, viszont ízlések és pofonok.
Nekem nagyon tetszett a történet, biztos, hogy el fogom még olvasni később is.
Kellemes olvasást!
*Juliát azért írom rövid u-val, mert a könyvben is így van írva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése