Mivel annyira tetszett Kelly Oram Cinder és Ella című
regénye, ezért próbáltam keresni egy hasonlót. Keresgéltem a LOL-os regények
között és meg akadt a szemem a Kivédhetetlen szerelmen. Na, már most mielőtt
elkezdeném leírni, hogy mit gondolok erről, tisztáznunk kell, hogy már húsz
éves vagyok, nem vagyok már oda a tipikus amcsi sztorikért. Sajnos ebben voltak
olyan tényezők, amelyek arra emlékeztettek, hogy miért is nem szeretem már.
Tehát röviden a sztori, van egy lány, aki imádja az amerikai
focit, a sulija csapatának a kapitánya, és azért küzd, hogy az alabamai
egyetemi csapatba ösztöndíjat kapjon. Az édesanyja, bátyja támogatja, míg édesapja
próbálja megakadályozni. A csapata elfogadja őt kapitánynak, míg az egyetemi
csapat csak egy szép arcnak. És ha mindez nem lenne elég, jön Ty, aki teljesen
megzavarja a hormonjait. De ott van neki a legjobb barátja Henry. Kit
válasszon?
Ez egy kicsit elnagyolt leírás, de arra pont elég, hogy
elmondjam, miért nem tetszett nekem. Először inkább abbahagytam volna, de aztán
„teljesen véletlenül” megtudtam, hogy mi lesz a vége és kíváncsi lettem.
Én tényleg azt hittem, hogy Ty imádnivaló és az a tipikus „nyálamat
csorgatom, annyira jó pasi”, de rá kellett jönnöm, hogy ebben a sztoriban ez
Henry, de ő sem volt a helyzet magaslatán. De visszatérve Ty-ra, túlságosan be
volt parázva, irányítani akarta Woods-ot és az a pasi, aki ráakaszkodott a
lányra, és azt éreztette vele, hogy ő az egyetlen támasza a múltja miatt.
Henry ő meg teljesen érthetetlen. Még most sem vagyok biztos
abban, hogy skizofrén, vagy csak szimplán bamba. Szereti, de mégsem? Most akkor,
hogy van? Volt lehetősége, hogy visszahódítsa Woods-ot, de inkább hagyta a
fenébe, mert nem akarta, hogy megváltozzon a kapcsolatuk, aztán meg minden az
ellentétére változott, mert került őt. Ezt egyáltalán nem értettem. Összehozza
Ty-al, aztán megharagszik rá, mert összejött vele. (Ha valaki ezt érti, légyszi
magyarázza el!!)
De ne hagyjuk ki ebből Woods-ot sem, hisz ő sem a legjobb
főszereplő számomra. Azzal nem volt semmi baj, hogy nem vette észre, hogy Henry
szerelmes belé, de az már tipikus amcsi sztori, hogy összejön Ty-al, majd 10
perc múlva odaadja neki a szüzességét. Lehet, hogy én vagyok prűd, de azért ez
túlzás volt szerintem. Aztán nekem az sem tetszett, hogy az apukáját annyiszor
elutasította, hisz csak védeni akarta őt, és bár nem akarta, hogy a lánya
focizzon, de próbált valami más közös programot találni a lányával. Ott tette
fel az i-re a pontot, amikor az apja megkérdezte tőle, hogy nem mennek-e
autósmoziba, mire a lány rávágta, hogy nem. Kérdezte az apukája, hogy már nem
szereti, mire rávágta, hogy imádja, csak nem vele. Ugye most is elgondolkoztam
volna, hogy mit tettem volna a lány helyében, viszont ezt én, HA így mondtam is volna apának, biztos,
hogy abban a percben meg is bántam volna. Én is csinálok őrültségeket, de
ilyenre nem lennék képes.
Cinder és Ella után hatalmas csalódás volt, de ebben
valószínűleg az is közre játszik, hogy már nem 16 éves vagyok, amikor minden
ilyesmi tetszett volna.
A borító egész jó lenne, ha minden szempontból egyezne a történet főszereplőjével. Woods tipikus fiús lány, aki focizik és nem hiszem, hogy műkörmöt csináltatna magának. A cím az most nagyon tetszik, viszont az író nevével még mindig gondjaim vannak (mint ahogy az előző bejegyzésemben is megjegyeztem), mert olyan, mintha csak oda lenne dobva.
Az angol verzió most is jobban tetszik:
Bár ez nem az a tipikus LOL-os könyv ezzel, de szerintem sokkal reálisabb, nekem sokkal jobban tetszik, viszont egy 14-16 évesnek valószínű, hogy a magyar verzió tetszik jobban.
Mindenesetre délutáni elfoglaltságnak jó volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése