Végzet! Ez a szó jutott eszembe először, amikor rátaláltam
erre a könyvre, a vonaton ülve, és olvasni kezdtem ahelyett, hogy Anthony Giddens Szociológia című könyvét olvastam
volna. Mivel már teljesen le voltam amortizálódva a sok tanulástól és
utazástól, nagyon örültem, hogy megismerkedtem ezzel a regénnyel. Mivel Kelly Oramtól
már olvastam a Szívzűrterápia strébereknek című regényét, és az nagyon tetszett,
ezért nagyon reméltem, hogy ez is fog.
Először féltem attól, hogy olyan lesz, mint Marni Bates
Rocksztárt kaptam karácsonyra című könyve. Jó volt, de abból elég volt egy.
Szerencsére, amíg olvastam eszembe sem jutott ez az asszociáció.
Ella története szomorú és hihetetlen volt, és az
akaratereje, kitartása csodálatraméltó. Sokszor elgondolkoztam rajta, hogy én
vajon ebben a helyzetben mit tettem volna. És sajnos rá kellett jönnöm, hogy én
hamarabb feladtam, és nem bírtam volna, hogy Ana így megalázzon, vagy
hogy mindenki úgy tekintsen rám, mint egy értelmi fogyatékosra, holott csak a
bőre sérült meg.
Mivel én sokszor nagyon sértődékeny és makacs tudok lenni, ezért nem
hiszem, hogy ennyire megbocsátó tudtam volna lenni mindenkivel szemben. A
legmaradandóbb eset az volt, amikor Ella apja azt mondta, hogy a legjobban az
édesanyja zöld chilis enchiladája hiányzott, mire jött egy kínos szünet, amíg
leesett mindenkinek, hogy mit is mondott az apja. Aztán mielőtt Ella kiment
volna a szobából elgondolkozott, hogy miért ne kezdeményezhetne ő, és bocsátana
meg? Ezért felajánlotta, hogy elkészíti nekik ezt az ételt. Ekkor tényleg úgy
éreztem, hogy én ezt nem tudtam volna megtenni.
Cinder vagyis Brian számomra nem volt az az igazi pasi, aki
a tökéletes főszereplő, de nem panaszkodtam, hisz az írónő olyan jól
megteremtette nekünk, hogy el tudtam tekinteni attól, hogy ki az én zsánerem.
Az nagyon idegesített benne, hogy az elején behódolt az apja, az ügynökök és
mindenki akaratának. A legrosszabb mégis az volt, hogy Kaylee is meg tudta zsarolni.
Cinder és Ella titkos beszélgetése, hogy nem tudták
egymásról pontosan, hogy kicsodák, az nagyon tetszett, főleg azért, mert mindig
volt bennem egy várakozás, hogy vajon hogyan fog kiderülni a személyazonosságuk.
A legmeglepőbb az volt, ahogy Ellával viselkedtek az
iskolában, amikor a sajtó egy idegesítő, zaklató rajongónak festette le(hogy
meg tudd miért, olvasd el a könyvet, nem fogod megbánni ;)). Az iskolatársai
undorítóan viselkedtek, és kikészítették az idegeit. Végül odamenekült, ahova
soha nem akart kerülni. Elzárták egy olyan helyre, ahova nem jutott be semmi a
külvilágból, és ki sem jutott semmi. De ez volt az a hely, ahol minden rendbe
jött. Az édesapjával való kapcsolata, és a mentális problémája is.
Cinder és Ella kapcsolata számomra pont olyan volt, amilyenre én is vágyok. Már mint a személyes találkozó előtti kapcsolatukra értve. Ők 3 évig ismerkedtek és legjobb barátokká váltak és nem az volt, hogy jött a fiú "Hű, de jól nézel ki, bébi. Járunk?", hanem tényleg megismerkedtek, és a barátságuk kibírt nehéz időszakokat is, és így forrt ki a szerelmük.
Végül, mint minden „tündérmesében” itt is rendbe jött
főhőseink kapcsolata. Bár ez a történet nem nevezhető éppen probléma(/akadály)mentesnek,
és könnyűnek, amit akkor olvasunk, ha egy kis nyugodalmat szeretnénk, mégis egyszerűen
imádnivaló volt. És most megmagyaráznám, hogy miért nem volt nekem könnyű
olvasmány. Tényleg ki tudtam kapcsolódni, de nekem rengetegszer volt az az
érzésem, amit már korábbi bejegyzéseimben írtam, hogy összeszorul a gyomrom,
hevesebben ver a szívem és melegem lesz. Sokszor úgy éreztem, hogy „ez nem ér,
nem ezt érdemli ez a szegény lány”. De mégis a legjobb, hogy Brian elfogadta Ellát a hegeivel, mentális és fizikai sérüléseivel együtt, és ebből látszott az, hogy mi is az az igaz szerelem
A borító tetszik, láttam már jobbat is, de ez a tipikus LOL-os borító. Az üvegcipő az nagyon tetszik és egy kontrasztot alkot a cselekménnyel. A mobil az egyértelműen a beszélgetésükre utal, viszont most jön az, ami nem tetszik a borítón.
A cím szerintem borzalmas, nem tetszik a betűtípus, a második sornak az árnyékolása, nem is értem, hogy az miért kellett oda. Az írónő neve pedig szerintem megérdemelte volna, hogy egy kicsivel nagyobb betűvel legyen és ne csak oldalra legyen "dobva." Nekem jobban tetszik az angol változat:
Én eddig nem voltam valami jó véleménnyel a LOL-os könyvekről, de ez a regény teljesen megváltoztatta. Ha esetleg valaki szintén rossz véleménnyel lenne ezekről a könyvekről, akkor előszeretettel ajánlom neki Cinder és Ella történetét.
Jó olvasást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése