"Gondolkoztál már azon, hogy mi következik a 'boldogan élnek míg meg nem halnak' után? - kérdezte Min. - Miután véget ért az esküvő, mindenki hazament, és a párocska kibontotta az összes aranykoronás monogrammal díszített ajándékot? Mert a mesék ezzel érnek véget. A sok próba, udvarlás és trauma végeztével. Onnantól fogva csak üldögélnek a kastélyban és fényesítgetik a sok nászajándékba kapott kenyérpirítót."
Igazság szerint nem tudom, miért kezdtem el olvasni, mert az
ismertetője egyáltalán nem tetszett, de valamiért letöltöttem, és egyáltalán
nem bántam meg. Imádtam. Először kb. 3 évvel ezelőtt olvastam, de most, hogy
újra elolvastam már jobban látom, hogy ez a regény nem szokványos. Persze, már
akkor is észrevettem, hisz nem egy magas, nádszálvékony nőről szólt, hanem egy
duci nőről, aki tisztában van testi adottságaival. De azt, hogy így is lehet
szexi, azt Cal mellett tanulta meg.
Azért is választottam a mai napra ezt a könyvet, mert
eszembe jutott, amikor a koliban egy barátnőmnek meséltem erről a történetről. Kezdtem
azzal, hogy felolvastam az ismertetőt, aztán rátértem arra, hogy Min nem
vékony, próbál fogyókúrázni, leginkább az anyja miatt, de nem megy neki, mert
mindig elcsábul. Erre a barátnőm felháborodott, hogy mi az, hogy egy regényben
egy duci nő a főszereplő, ő biztos, nem olvasna ilyet. Természetesen, én
visszaszóltam neki, hogy miért ne lehetne? A világon csak vékony nők élnek?
Sőt, nekem pont azért tetszett annyira, mert nem egy szokványos karakter volt.
Bár ehhez hozzá kell tennünk azt is, hogy Minnek a személyisége is nagyon
szimpatikus. A beszólásai haláliak és már magában az is vicces, hogy Elvis volt
neki az eszményi, mármint a férfi, nem a macskája, akit szintén így nevezett el.
Cal avagy Dög pedig tökéletes társ Min számára. Elbűvölte a nő és utána már nem tudott szabadulni a varázsától. Emilióhoz én is szívesen betérnék, ha létezne, mert az olvasottak alapján is megkívántam a csirke marsaláját.
A mellékszereplők közül a kedvencem Bonni és Roger páros volt, ők elmerültek a saját kis álomvilágukba és nem tettek semmit azért, hogy főhőseink ne találjanak egymásra.
Min másik barátnője, Lisa meg akarja védeni Caltól, mert nőcsábásznak tartja és még Cynthiától is tanácsot kér az őrült pszihológustól, aki Cal volt barátnője. Cyn a tipikus exbarátnő, aki nem képes túllépni a múlton, és azt hiszi, volt kedvesének megjön az esze és újra együtt lesznek, összeházasodnak és sok-sok gyereket szülhet. Csak nem számított Minre, aki a káoszelmélet szerint, amit Tony emleget mindig - egy attraktor, és Calt mindig kibillenti az egyensúlyból, így a szerelem kiszámíthatatlan, vagyis nem lehet kísérletezni vele.
A fogadásos részek pedig abszolút kedvencek, Min minden helyzetben fel tudta találni magát és vicces szituációk alakultak ki.
A cselekménye pörgős, itt is vannak féltékeny exek, akik meg akarják akadályozni, Min és Cal szerelme kiteljesedjen és vissza akarják szerezni "szerelmüket".
A borító az nagyon tetszik, hisz Minnek egyik védjegye az extravagáns cipellő és még Calnak fétise lett a női cipő. A színek passzolnak, hisz a fehérhez minden illik. Most viszont, ahogy elnézegetem a borítót: Minnek ugyebár mindig olyan cipői voltak, amelyeken van valami kis dísz, ahogy a képen is látható. Itt a cipő jelképezheti Mint, míg a dísz Calt és a felhő, pedig szerelmük magasságát. De persze lehet, hogy ez a háttér jutott legelőször az írónő eszébe, sőt valószínű, csak már a sok elmélet és pszichológia a fejembe szállt. :)
Végül szeretném elmondani, hogy ez a regény tényleg szórakoztató, az írónő humora az egész történetet jobbá tette, és nem szabad megijedni, ha egy főszereplő valósághoz hűen van ábrázolva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése